(Barátság extrákkal – Friends with Benefits)

Ritka, hogy két film is születik egyazon éven belül azonos (ritka) témában, valahogy ez tavaly mégis megesett. A Barátság extrákkal azonban sokkal nagyobb szórakozást ígér a romantikus vígjátékok terén (még férfiszemmel is), mint a sajnálatosan csöpögős drámába fulladó párja, a Csak szexre kellesz. Egyébként a készítők is láthatóan a vígjáték elemet akarták az előbbi esetben erősíteni, hiszen a filmet telerakták vígjáték- és sorozatszínészekkel (egy rövid jelenet erejéig a Hősök sorozat Hiro-ja is feltűnik).

A két film csak témájában – az eddig filmekben kevésbé pedzegetett egészségügyi barátok, vagyis barátok és ágytársak, angolul f*ckbuddies problematikája – azonos, történetében erősen eltérő. Amíg a Csak szexre kellesz két főhőse, Natalie Portman és Ashton Kutcher már régóta barátok (így ott viszonylag gyorsan előhozhatták a szerelmi bánat kérdését), a Barátság extrákkal hősei, Dylan (Justin Timberlake) és Jamie (Mila Kunis) csak a film elején ismerik meg egymást, azonban elég gyorsan barátokká lesznek. Dylan frissen érkezik New York-ba, ahol új állást kínálnak neki, amit Jamie hívatott eladni számára (Jamie munkaközvetítőként dolgozik, feladata, hogy a megbízója által kiszemelt személyt rábeszélje, hogy dolgozzon a megbízójának). Miután Dylan rábólint a Jamie által reklámozott álláslehetőségre, a lány segít neki eligazodni új környezetében és így elég sok időt töltenek együtt. Mindketten sokat dolgoznak, így idejük nem engedi a másokkal való ismerkedést és az ágyig tartó köröket, valamint több esetben ráfaragtak már, viszont az igények ugye megvannak. Ezért is döntenek úgy, hogy kapcsolatukat kissé szorosabbra veszik, azonban nem lépnek a romantika mezejére. Tart ez egészen addig, amíg Dylan az anyja által felültetett Jamie-t el nem hívja szüleihez a július negyediki hosszú hétvégére.

A Barátság extrákkal a téma viszonylagos mélységéhez képest remek vígjátékként indul, amelyben a humorfaktort leginkább a két főhős szócsatái jelentik, valamint időnként Dylan meleg kollégája, Tommy (Woody Harrelson) egy-egy negatív megjegyzése a heterókról. Ennek következtében a film elég szórakoztató is lehetne, azonban a készítők sajnos beleestek abba a hibába, hogy mégis romantikus vígjátékot forgassanak. Így a film utolsó harmada (szerencsére csak az), Dylan családjának bemutatásával meredek lejtéssel megindul a csöpögős drámák szintjére és sajnos ott is fejeződik be. Ennek oka valószínűleg a hölgyek számára is nézhetővé tétel, azonban az összképet nagyon lerontja. A Barátság extrákkal így ütős vígjátékként kezdi, majd családi drámában úszva romantikus vígjátékként fejezi be, ellentmondva mintegy önmagának is, ugyanis az elején a főhősök is gúnyt űznek a romantikus filmekből.

De hogy a szereplőket is említsem: a fent említett Portman-Kutcher szenvedős párosához képest Mila és Justin remekül hozzák a laza barátok szerepét, viszonyuk az ágytornák alatt is folytonos élcelődéssel telik, nem fullad romantikus párbeszédekbe – egészen a film végéig. Sajnos azonban Justin itt sem tudja levetkőzni múltját, ahogy filmes karrierje nagy részében, úgy itt sem tudta megállni, hogy ne énekeljen egy keveset. Szerencsére ez nem tart sokáig.

Összességében elmondható: a mindössze 3 filmes (ám ezek mindegyike vígjáték) Will Gluck rendező mozija egészen emészthető lett a plakátok, valamint a csak pár hónappal korábban bemutatott ellenlábas történetével ellentétben még a férfiközönség számára is és bár a vége eléggé el lett szúrva, legalább azt a lépést nem tették meg benne, amitől Jamie és Dylan egyedülálló szülei vallomásából tartani lehetett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.