(Melankólia – Melancholia)

A 2011-es év több tekintetben is a kísérletezések (vagy újítások) éve volt. A romantikus vígjátékok elkezdtek egy addig keveset tárgyalt témát boncolgatni: a fiú-lány barátság célzottan szexszel keverését, továbbá a sci-fi és dráma műfajok metszete is megerősödött tavaly.

Ez utóbbiak körébe tartozik a Melankólia is, mely alapötletét tekintve hasonló a Felettünk a Föld című filmhez, azonban történetében mégis teljesen eltér tőle. Amíg ugyanis utóbbi egy másik Föld bolygó feltűnését tárgyalja és az emberek azzal kapcsolatos félelmét, előbbi egy addig ismeretlen bolygó megjelenésével foglalkozik, mely csak a film második felében kerül előtérbe.

A Melankólia két testvér történetét meséli el két fejezetre bontva a filmet. Az első felében Justine-nel (Kirsten Dunst) ismerkedhetünk meg, aki éppen házasodni készül. A lagzi estéjét tárja elénk az első fejezet, melyben pár szó erejéig megismerkedhetünk Justine családjával is: Clair-rel (Charlotte Gainsbourg), Justine nővérével, aki férjével (Kiefer Sutherland) közösen ad otthont szállodájukban a nagy eseménynek. Claire érzi, hogy húgával valami gond van, de nem tud vele kettesben maradni, míg férje házigazdaként csak azt látja, hogy Justine nem az előre betervezett program szerint viselkedik és ezt személyes sértésnek véve egész este idegeskedik. A testvérpár édesanyja (Charlotte Rampling) messzemenően ellenséges mindenkivel és az esküvőt egészében véve feleslegesnek tartja – vélhetően saját problémái miatt. Mindenkihez van egy megjegyzése, majd tüntetőleg elvonul a szobájába és ki sem teszi onnan a lábát. Justine mégis hozzá kötődik leginkább és szeretné gondjait megbeszélni vele, anyja azonban elzárkózik ettől, még az után is, hogy látja, lánya mennyire gyötrődik. Justine édesapja (John Hurt) pedig játssza a bohókás édesapát: az emberek neveit nem tudja megjegyezni, azonban mindenkivel eldiskurál és összességében jól érzi magát. Azonban lánya őrlődése nem tűnik fel neki és annak az éjszaka ott töltésére vonatkozó felajánlását is puszta kedvességnek tartja, így nem él vele. Valamint ott van Justine főnöke (Stellan Skarsgård), akit baráti szálak is fűznek a családhoz. Elszánt ember, aki beosztottjai teljes kiszipolyozásából él, így Justine számára is egy előléptetés a nászajándék, de csak akkor, ha az este folyamán még elvégez számára egy munkát. Justine természetesen elhárítja a kérést, de főnöke rendíthetetlen. Egy frissen felvett kollégát állít rá Justine-re, akinek feladata addig zaklatni az amúgy sem gondtalan arát, amíg az el nem végzi feladatát. E környezet egyébként is kellő alapot szolgáltatna ahhoz, hogy az ember kényelmetlenül érezze magát saját esküvőjén, azonban Justine-nak ennél sokkal nagyobb gondja van. A lakodalom alatt döbben rá, hogy újdonsült férje komplett terveket készített elő számukra a lakhatást és családot illetően, főnöke célja pedig, hogy teljesen bebetonozza Justine-t a munkahelyre. Így főhősnőnk rádöbben: semmi szabadsága nem lesz többé, minden lépése előre el van tervezve és ez félelemmel tölti el. Tanácsra lenne szüksége, azonban azt a fent leírtak miatt senkitől nem kapja meg, így végső elkeseredésében a nászéjszakát hites ura helyett az első arra járó vendéggel tölti. Másnap reggel a magára hagyott, nővérével kilovagoló Justine észreveszi, hogy az égen korábban látott vörös csillag eltűnt.

A film második fele teljes mértékben ellentettje az első fejezetnek. Itt Justine nővérével, Clairrel és családjával ismerkedhetünk meg közelebbről. Hosszabb idő eltelt a bukott esküvő óta és az azóta mély depresszióba süllyedt Justine-t nővére ápolja a kastélyszállóban. Ekkor kezdenek szállingózni a hírek, hogy egy addig ismeretlen bolygó közeledik a Föld felé, keresztezve annak pályáját – mely egyes vészmadarak szerint végzetes lesz a kék bolygóra nézve. Az inassal, kisfiával és férjével együtt élő Clairt a hír és az egyre növekvő bolygó látványa teljes rettegéssel tölti el, félelmét azonban nem tudja megosztani mással – lévén nincs senki több mérföldes közelben, férje nevetségesnek tartja a dolgot, felépülő húga pedig megbékélt a halállal. Ebben található a legnagyobb kontraszt a film során: míg a kisebb gondok alatt megtörő húg teljesen meg van barátkozva a lehetőséggel, hogy meghalhatnak, nővére szó nélkül tűri a családi problémákat, azonban a halál ténye zsigeri félelemmel tölti el. Bár férje mindent megtesz, hogy megcáfolja félelmét, mikor az bekövetkezni látszik, a helyzettel ő sem tud mit kezdeni, így Claire a film végére teljesen magára marad húgával és gyermekével.

Végezetül a filmről: ez a film borzalmas. Borzalmas, mert többféle félelmet is bemutat és borzalmas, mert ezt teljes mértékben átérezteti a nézővel. Sok éve nézek filmeket különböző műfajokból, mégis ez volt eddig a második olyan film, ami után csak ültem percekig és dolgoztam fel amit láttam. Nem vagyok egy Lars von Trier rajongó (csak egy filmet láttam tőle, a Dogville-t, de az rettenetes volt), azonban a Melankólia teljesen magával ragadott. A kezdő képsorokat – melyek részben a filmből kivágott képek, részben Justine álmának töredékei, utóbbiak mellesleg Milais és Breugel festményeinek felhasználásával készültek – még Tarsem Singh is megirigyelhetné, a film zenéjéül választott Wagner Trisztán és Izoldája pedig a képi világgal nagyszerű elegyet alkot, egyben megalapozva azt a feszültséget is, ami a teljes film alatt érezhető. A szereplők jól játszanak, bár a sok híres színész(nő) nem nagyon tud kibontakozni a film során, lévén a testvérpár szerepe a legkiemelkedőbb. A Melankólia egy erős dráma, mely realisztikusan mutatja be mind az emberi képmutatást és közönyt a közösség szintjén, mind az emberiség félelmét az egyén szintjén. És bár a sci-fi rész itt sem felel meg a fizikának teljesen, csak ajánlani tudom mindenki számára, aki szereti a drámákat és a sci-fiket is, bár ahogy az a fentiekből kiderül, itt elenyésző a fantasztikum.

A film három díjat nyert az Európai Filmdíjon és több egyéb díjra is jelölték.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.