(Take Shelter)

Úgy látszik a 2012-es évre jósolt világvége sok filmest megalkotott, ugyanis a 2011-es év meglehetősen bővelkedett a világvége-filmekben. Ezek között megtalálhatunk magával a katasztrófákkal foglalkozókat, mint a Föld elpusztulása (Melankólia) vagy egy globális vírustámadás, mely kiírtja a Föld lakosságának nagy részét (Fertőzés), de vannak olyanok is, amelyek csak áttételesen foglakoznak valamely katasztrófa bekövetkezésével vagy annak lehetőségével. Ilyen a kis hazánkba még el nem jutott (és előreláthatólag nyárig biztosan meg sem jelenő) Take Shelter is.

A történet röviden a következő: Curtist (Michael Shannon, akit nem igen láttam még főbb szerepben), a kisvárosi apukát és építőmunkást az utóbbi időben egyre több rémálom gyötör. Az álmok mind ugyanarról szólnak, tornádószerű viharfelhők jelennek meg az égen és sűrű, olajszerű eső kezd esni, amitől a Curtis közelében lévők megbolondulnak. Kutyája megharapja, a kertjükben lévő emberek rá és kislányára támadnak, kollégája nekiesik egy csákánnyal, felesége pedig egy konyhakéssel (a helyszínek és szereplők változnak az álmok során). Az álmok minden éjjel rátörnek és egyre valóságosabbak. Mikor Curtis úgy ébred, hogy álmában bevizelt a rémülettől, úgy dönt segítséget keres. Nem tudván mire vélni az álmokat és ismerve családi hátterét kétségek közt őrlődik, ugyanis az álmok két dolgot jelenthetnek: vagy egy hamarosan bekövetkező veszélyre figyelmeztetik, vagy Curtis örökölte anyja paranoid skizofréniáját és kezd megőrülni. Egyik sem túl megnyugtató, így Curtis családja tudta nélkül megkezdi a felkészülést mindkét eshetőségre is: kertjében barátja/munkatársa segítségével viharpincét ás a bekövetkező katasztrófát megelőzendő, ugyanakkor elkezd pszichiáterhez járni. Az álmok azonban egyre valóságosabbak (már égből aláhulló halott madarakat is lát bennük) és Curtis viselkedése kezd feltűnővé és zavarba ejtővé válni környezete számára is.

A szintén Shannon főszereplésével készült Fegyverek és emberek után a Take Shelter Jeff Nichols második filmje, melyet mind íróként mind rendezőként jegyez. A film a dráma és a thriller közti határon mozog – meglehetősen sikeresen –, középpontban a folyamatosan őrlődő, mind a katasztrófa, mind az őrület miatt rettegő Curtis-szel. Egy katasztrófafilmhez képest valójában elég kevés speciális effektet tartalmaz a film (tulajdonképpen a felhőben repülő, majd a másik pillanatban holtan aláhulló madárcsapat az egyetlen ilyen jelenet benne), azonban a történet szempontjából erre nincs is nagyon szükség. A történet és a főszereplő szenvedése végig izgalomban tartja a nézőt és végig függőben hagyja a kérdést: vajon tényleg egy létező katasztrófát álmodik meg Curtis vagy anyja nyomdokain haladva az őrület talajára tévedt? Valójában azonban a legnagyobb nyomás Curtis feleségén (Jessica Chastain) van, aki a történet nagy része alatt nincs beavatva a dolgokba, így cselekedni képtelen szemlélőként kíséri figyelemmel, ahogy férje ok nélkül ás pincét kertjükbe, melynek költségeire jelzálogot vesz fel házukra, sorban megszabadul mindentől, mely szívének addig oly kedves volt, vele szemben egyre távolságtartóbbá válik, majd szinte végérvényesen leköltözik a pincébe. Azonban – kisgyermekes anyaként mérhetetlen bátorságról és férje iránti szeretetről téve tanúbizonyságot – végig férje mellett marad, átsegítve őt a kritikus szakaszokon (a film legjobb jelenetének tartom, ahogy megpróbálja rábeszélni a mérgező vihartól és az attól megőrült emberektől rettegő férjét, hogy egy egyszerű vihar elől menekültek csak, mely már elült és Curtis félelme alaptalan, engedje ki őket a pincéből).

Véleményem szerint nagyon jó film a Take Shelter, kisebb világvége hangulattal megspékelve, mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti az ilyen témájú filmeket. A végén pedig mindenre fény derül, mellyel talán csökkentik az újranézhetőségi faktort, azonban így is megmarad a hosszan elgondolkodtató kategóriában.

A Take Shelter több kisebb díj mellett a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválom megnyerte az 50-dik Kritikusok Hete Grand Prix-t, valamint a 37. Deauville Amerikai Filmfesztiválon a nagydíjat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.