Szilikon szerelem
2011.07.12. 10:29
(Kellékfeleség - Just Go With It)
A Kellékfeleség egy egyszerű és rendkívül kiszámítható romantikus vígjáték: a nőcsábász plasztikai sebész Danny (Adam Sandler) beleszeret egyik kalandjába, Palmerbe (Brooklyn Decker), viszont a lány reggel egy jegygyűrűt talál a férfi zsebében (ezzel szokott csajozni), amitől kiakad és otthagyja hősünket. Sebészünk ekkor elhatározza, hogy kitalál egy kamu történetet a gyűrű valódi szerepét leplezendő, miszerint házas ugyan, de válófélben van. Palmer viszont találkozni akar a feleséggel és - az utóbb előtérbe kerülő - gyerekekkel. Főhősünknek nincs más választása, mint megkérni egyedülálló anya asszisztensét, Katherine-t (Jennifer Aniston) és gyerekeit, hogy vállalják el a család szerepét. Persze a végkifejlet borítékolható már az elején: a fiatal barátnő túl gyerekes, így bár a külsőt tekintve mérföldekkel előzi az idősödő asszisztenst, Danny rájön, hogy valójában Katherine-be szerelmes. Házasság, gyerekek, happy end. Komolyan, csak a kiskutya hiányzik.
Maga a történet még nem "annyira" bugyuta, hogy az visszatartsa a könnyed filmek kedvelőit, azonban a karakterek és a logikai hibák már annál inkább visszatartó erővel hatnak. Sandler és Aniston még egész elviselhetőek, azonban a fiatal barátnő, a gyerekek és Aniston hirtelen felbukkanó idegesítő barátnője, Devlin (Nicole Kidman) már nagyon erőltetettek. A gyerekek csak a játékidőt viszik, illetve a helyszín meghatározásában van szerepük, a barátnő pedig a lapos történetbe próbál némi konfliktust belevinni, számomra meglehetősen sikertelenül.
A logikai hibák pedig szinte szemet szúrnak az embernek: ha Danny éppen válófélben van, akkor ugyan hogy vehetné el Palmert, amíg a válást ki nem mondták (még ha csak kitaláció is az egész)? A fél életen keresztül csak látszatbarátságban lévő Katherine és Devlin ugyan miért borulnak egymásra a végén? Csak mert az egyik őszinte volt a másikhoz? Főleg, hogy odaérkezése pillanatában Devlin még legszívesebben megfojtaná a másikat. Devlin férjéről a végére kiderül, hogy homokos, de addig miért nyalták-falták egymást? Danny-nek miért éppen az évtizedes együttlétet követően jut eszébe, mennyire szerelmes asszisztensébe? Elhiszem, hogy az ilyen időbe telik, de azért évtizedekbe? Ott már pont az ellenkezője kellene kialakuljon: a folyamatos vita a másik hülyeségei miatt. És a számomra legrosszabb: 'N Sync? Ne már! Bár a Brooklyn által alakított fiatal tanárnő elképesztően infantilis, egyszerűen kizárt - már csak korából ítélve is -, hogy egy ilyen csapatot szeressen. Az 'N Sync sikeressége idején még óvodás volt, mire pedig elkezdett volna ilyeneket hallgatni már jócskán leáldozott ennek a csapatnak. Valóban volt egy korosztály, akik imádták az ilyen fiúbandákat, de az pár évvel korábban volt (és gyerekek esetében bizony az egy év is sokat számít). Igazán kereshettek volna egy kicsivel frissebb bandát, ezzel is hangsúlyozandó a tanárnő fiatalságát, vagy nem volt később más ilyen "ciki" banda?
Summa summarum: a Kellékfeleség jó is lehetett volna (na kiemelkedő azért nem), de elszúrták. Bár a színészek megvoltak egy jó filmhez, a karakterek rosszak, Kidman szinte szenved szerepének eljátszásakor, Aniston a fiatal barátnő mellett még idősebbnek tűnik (bár jobb is számára most már az ilyen szerep, mint a korábbi cicababás, abból már igazán kinőtt), a történet pedig nevetséges. Valószínűleg ezért is rakták bele az "eye candy"-nek számító Brooklyn-t, hogy legalább apuci tudjon valamit nézni, de azért az egy-két jelenetért igazán kár végigülni a közel két órát. Sajnálatos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek