Történetünk főhőse – kegyeleti jogok miatt nevezzük Gézának – egy napsugaras nyári napon találkozott a Halállal. Mint az köztudomású, a Halál nem éppen arról híres, hogy betartaná az etikettet. Ha találkozik vele valaki, nem nyújt kezet és nem kéri meg az illetőt…

Lefekvéshez készülődtek a gyerekek a 99-es kamrában. Régi szokás szerint a napi harmadik proteinadag után a fiatalabb generáció el lett küldve a rendszeres hosszú pihenésre és ennek megkönnyítése végett a bunker gyerekszobájaként használt, szőnyegekkel borított kamrában Orly…

Kedves Olvasó, ki e sorokat olvasod! Mivel e könyvet kincsként őrzöm és ki nem adnám kezeim közül semmi esetre sem, feltételezem, hogy mikor kezedbe fogod naplómat, én már nem leszek az élők között. Hogy halálom miként fog bekövetkezni, még nem tudom. Meglehet saját kezemmel…

A festmény pont ott volt, ahol emlékezett. Hogy nem vette senki észre ezalatt a több száz év alatt, hogy az épület padlásán a padlózat deszkázata elmozdul? E kérdés már megválaszolatlan marad, de számára pont ez a figyelmetlenség fogja meghozni a hírnevet. Az Aaron vezette csapat…

Konrad Belowitz élete válságban volt. Barátnője elhagyta, munkájából kirúgták. Barátai nem foglalkoztak vele, pedig nagy szüksége lett volna rájuk. Családja már nem élt, legutoljára édesanyja hagyta el őt egy jobb világért, azt megelőzően néhány nappal, hogy barátnője is…

Elrich már azelőtt felébredt csörgőórájának világításra, hogy az megszólalt volna múlt századi sípoló-csipogó hangján. Ismét rémálmok gyötörték: képek egy olyan korból, mely már csak a történelemkönyvekben létezik – és eltemetve az ő tudatalattijának mélyén.…

„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés” (H. P. L.)   Ismerős az az érzés, amikor a szemed sarkában mintha mozgást látnál a sötétben, de mikor odanézel, nem látsz semmit? És…

John Clark aznap este későn ment haza az edzésről. A városi lakótelep a késő őszi, ködös estében szinte misztikus helynek tűnt; mint egy betonból készült erdő, tele rejtőző, gonosz manóval és az éjszaka egyéb elvetemült teremtményével. A hasonlat a lakók miatt is…

„Sunt lacrimae rerum” Történetünk egy törvénnyel kezdődik. Ez sem különbözött társaitól: már önmagában is tökéletes volt. Aztán egy nap mégis megjelent benne egy joghézag. Ez a joghézag egyedül érezte magát, társra vágyott. Egy nap rájött, hogyan teheti ezt meg:…