A festmény pont ott volt, ahol emlékezett. Hogy nem vette senki észre ezalatt a több száz év alatt, hogy az épület padlásán a padlózat deszkázata elmozdul? E kérdés már megválaszolatlan marad, de számára pont ez a figyelmetlenség fogja meghozni a hírnevet. Az Aaron vezette csapat feltárásának eredményeként a világ gazdagabb lesz egy korszakalkotó remekművel, Da Vinci egyik legismertebb és kétség kívül a leggrandiózusabbnak tartott művének, az Anghiari csatának kicsinyített, „mindössze” 3x8 méter nagyságú tanulmányával, mely a teljes – soha be nem fejezett – mű elképzelt kinézetéhez a legközelebb áll. Aaron pedig nevét örök időkre beírja a történelembe, mint a kutatás vezetője és elindítója. Szerepelni fog minden médiumon, alapítványok fogják kutatásait támogatni és soha többet nem kell a megélhetéséért kulimunkát végeznie! A kreált bizonyítékok már készen állnak, soha senki nem fogja megkérdőjelezni, hogy Aaron hatalmas felfedezését nem ezek alapján tette. Pedig valójában nem volt ezekre szüksége, a felfedezéshez nem kellett számára más, mint egy halvány igazítás a történelem menetén. De hogyan is kezdődött az egész...?

A Szabadalmi Központ nem túl forgalmas hely, főleg nem éjszaka. Aaront ellenben ez nem izgatta, hiszen bár éjjeliőrként dolgozott az intézményben, tudományos végzettségeinek hála el tudta magát foglalni az unalmas órákban is. Az irodákat végigjárva bele-beletekinthetett pár szabadalmaztatás alatt álló találmányba, a pincében található raktár pedig tömve volt a jobbnál jobb öletek leírásaival, amelyek vagy nem kapták meg végül az engedélyt, vagy lejárt a védelmi idejük és gazdájuk – ha még életben volt – nem törődött velük. Így akadt rá Aaron egyik éjszaka a raktár irathalmai között bolyongva egy fura leírásra, melynek bővebb tanulmányozását követően egy időgép körvonalazódott ki a szemei előtt. A találmány természetesen anno nem kapta meg a szabadalmat, ugyanis nem volt megépíthető. Az akkori technikával. De ennek már több mint ötven éve és a mostani technikai színvonalon minden kivitelezhető volt, amely a leírásban felvetődött hiányként. Aaron gyorsan táskájába rejtette az iratköteget, hogy otthon tovább tanulmányozhassa azt. A tanulmányozás végül a sok tudományos leírás miatt hetekbe, az előkészületek és az összeszerelés hónapokba teltek. De megérte. Bár minden szabadidejét lekötötte, Aaron előtt a szőnyegen egy nagyjából narancs méretű aranyozott gömb fénylett néhány gombbal, tekerővel és egy számlappal. A leírásokat kissé módosítva az elkészült példánnyal – ha minden jól megy – képessé válik az időutazásra. A gép üzemeltetéséhez ugyan szükség van egy tágasabb platformra, valamint a beállított koordináták leellenőrzése is időbe telik, de ha minden igaz, az indulás időpontjától fogva visszafelé korlátlanul eljuthat térben is időben egyaránt bárhova. Már csak egy cél kell… Tanulmányaiból – és mert diákévei alatt a szórakoztató irodalom megszállottja volt – tudta, hogy amíg a jövő az utazás tekintetében képlékeny, vagyis túlzottan kockázatos a jövőbe utazni, addig a múlt úgymond kőbe van vésve. Ameddig nem tesz semmi olyat, amivel radikális változást idézne elő a történelem folyásában, egy utazás ártalmatlannak fog számítani a jövőre nézve. Vagyis csak keresnie kell valamit, amivel jobbíthat saját helyzetén, viszont nem változtat a történelmen. Nem kezdhet el a múltban tőzsdézni és nem rabolhat ki kincstárakat. Valami más kell. Valami nem feltűnő és régen elfeledett…

Frederico Rondoni vikomt éppen vecsernyéhez készülődött firenzei házában, amikor egy közeli villámra lett figyelmes. Furcsa csak az volt ebben, hogy az ég viszont tiszta volt, eső nem volt várható a tudósemberek szerint. Nem sokkal később az őrök egy embert hoztak elé. Az ember – állításuk szerint – mindenképpen beszélni akart vele valami sürgős ügyről és nem volt hajlandó tágítani, amíg oda nem viszik az úr elé. A vikomt első látásra megállapította, hogy egy bolonddal van dolga: az ember ruhája megközelítőleg sem hasonlított az elfogadott divathoz; túl színes volt hozzá, mintha valaki elfelejtette volna, miként illik felöltözni és részleges emlékek alapján aggatott volna magára különböző ruhadarabokat. Valamint úgy viselkedett mintha a fülébe szorult követ hallgatná időnként és az mondaná meg neki mit mondjon – erősen tört, pórias olaszsággal. A vikomt éppen kidobatta volna a féleszűt, amikor az feltette azt a kérdést, ami a leginkább foglalkoztatta őt is az utóbbi időben. A képe után érdeklődött, az után, amit különböző úton-módon szerzett egy híres festőtől és amit elloptak két nappal korábban az éj leple alatt. Mikor ezt elmesélte a bolondnak, az meglepetésére elmosolyodott és csak azt kérdezte, honnan tűnt el a festmény. A vikomt válaszát követően fejet hajtott, megköszönte az audienciát és kimasírozott a vikomt házából. Soha többet nem látta ezt az embert, de nem is foglalkozott vele. Jobban lekötötte a gondolat, hogy a féleszű felbukkanását megelőző villám nagyon hasonlított arra, amire a kép eltűnésekor ébredt.

Aaron nagy szerencséjére a ház, amely az ő korában Firenze legidősebb házának számított és múzeumként üzemelt, már felépült az 1506-os évben. Így a kép birtokában nem kellett mást tennie, mint a padláson a több rétegű deszkapadlózat felső sorából egy gerendát kimozdítani, az alatta fekvő sorból pedig kivágni egy akkora részt, ahova a gondosan összetekert és fatégelybe rejtett műalkotás belefér, majd a felső sorba tartozó deszkát visszatenni a helyére. A későbbi századok lakói nem is fogják sejteni, micsoda kincs nyugszik házuk padlásán…

Hazaérkezve kitervelte a feltárás folyamatát, mely tudta, hogy sok időbe fog telni, különben gyanút fognának az emberek. Sikere azonban elkerülhetetlen. Miközben álmodozva felment kicsiny lakásába, fel sem tűnt neki, hogy a rézkilincses fa bejárati ajtó helyett egy műanyag ajtón ment keresztül. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.