Megjelent DVD-n is a Maleficent (magyarul egész kreatívan Demóna), és hát mivel évek óta tárolom az eredeti Csipkerózsika rajzfilmet is, gondoltam, ha már ugyanarról a sztoriról van szó, nemcsak a Demónát lesem meg, hanem össze is hasonlítom a két történetet. Nem igazán volt mit.

Kezdjük az eredettel. Maga a történet egy középkori népmesén alapszik, amelyet írásban talán először a Grimm testvérek (ki más) rögzítettek, majd őket követte még ezerféle feldolgozás. A lényege mindnek ugyanaz volt: királyi család, átok, száz év alvás, daliás herceg, csók. Nagyjából ezt a fonalat követi a rajzfilm is, amelyet 1959-ben készítettek. Amúgy sokban épít az „eredeti” és egyéb feldolgozásokra is.

A rajzfilm szerint a 14. században járunk (nem tudom miért pont ott, de ezt kétszer is említik) egy olyan országban, ahol elfogadott az is, hogy a szomszédod pl. tündér. Ezek repkednek össze-vissza és senkit nem zavarnak. Persze a hűbériség azért nagyon jól érzi magát itt is, nem véletlen, hogy egy királyi család áll a középpontban. Királyéknak születik egy gyerekük (akit Aurórának neveznek el, mint a hadihajót) és a keresztelőre elhívnak pár ilyen repkedő varázstevőt is. Azok meg is jönnek szépen sorban hárman (az eredeti történetben hét lenne, de az már gombócból is sok) különböző színű ruhában (valami agyas észrevette, hogy később Tiki, Niki és Viki ruháinak ugyanilyen színe volt, hát… biztos ezért) és csupa jókívánsággal ajándékozzák meg a gyermeket, amit majd kamatoztatni fog a jövőben. Az első szépséget kíván neki, a második a zene szeretetét. Nyilván észt szerencsére senki, abból még baj lett volna (és így kedvére vernyákolhat, mint egy idióta egyedül az erdőben, meg hisztérikázhat, no de az majd később jön). Amúgy sincs szükség észre, hiszen meg van már írva előre a kiscsaj jövője, a majdani férjét – a szomszédos ország hercegét – el is hívták a keresztelőjére. Nincs itt hiba, középkor, szövetségek, ivarérettség után meg jöhet a bugi. De visszatérve. Mikor éppen a harmadik tündér kívánna valami roppant hasznosat, megjelenik a negyedik tündér (Demóna), aki amúgy gót vagy emós, döntse el ki-ki maga és eléggé be van pöccenve, hogy nem hívták meg a buliba (nyilván, az emósokat senki sem szereti). Ezért bosszúból felvette a legszebb fekete szarvas jelmezét és eljött megátkozni a gyermeket, meg a Tokio Hotelt népszerűsíteni. Mivel szétnézve a ceremóniateremben megpillant egy rokkát a TRÓN MELLETT (melyik balfasz kellékes hagyta ott?) jön is a frankó gondolat, hogy mondjuk tizenhat évesen a kiscsaj szúrja meg egy rokka orsójával az ujját ÉS HALJON MEG (mondtam, hogy emós). Az ötlet mindenkinek tetszik, ki is paterolják a kis fekete boszit a palotából illedelmesen a TEKesek, közben pedig a három tündér kiagyalja a végtelen eszével, hogy hát a harmadikuk még nem is mondott semmi építő jellegű kívánságot, mentse meg akkor a helyzetet vele. Az pedig azt kívánja, hogy ha esetleg az agyatlan kiscsaj belevágódna egy rokkába tinédzserként ne meghaljon, hanem csak aludjon el és az átkot törhesse meg az igaz szerelem csókja. Köszönjük Emese, leülhet, egyes. Ne akkor múljon el az átok, mikor hármat számolok, vagy tapsolok egyet, esetleg eléneklem az internacionálét, nem bazmeg, csókolja meg az igaz szerelme. Mert az olyan qrva egyszerű. MIKÖZBEN ALSZIK. Szóval. Királyapus bepöccen és kiadja az abszolút logikus parancsot: zúzzanak be minden rokkát. Nyilván, ruhára úgysincs szükség a következő tizenhat évben és afelett átsiklunk, hogy az átok akkorra szól, amikor tizenhat éves lesz a kiscsaj, ADDIG MEG MI A TOSZNAK SZÓRAKOZUNK ILYENEKKEL? Persze a három tündérkének sincs agya, ezért elhatározzák, hogy elrejtik a gyereket tizenhat éves koráig (MI A TÖKÖM ELŐL???), hogy jól megkerüljék az átkot. Ott kellett volna felpofozni őket, de neeeem, a szülők nyilván kaptak az alkalmon, hogy tizenhat évig nem lesz gyerek, lehet tovább tivornyázni, más meg megoldja a szoptatást, juhéj, vigye csak ez a három embernek is alkalmatlan, hát még nevelésre képes tündér keresztanya a gyereket. El is viszik és minden igyekezetük ellenére a gyereknek sikerül nem meghalnia velük az erdőben. Mondjuk közben begolyózik a modell alkatúra cseperedő kiscsaj, mert az állatokkal énekel, de kit érdekel. Azt a következő jelenetből meg is tudjuk, hogy ez alatt a tizenhat év alatt ezek nem ettek semmit. Ugyanis jön a gyerek születésnapja és annyit nem tudnak megtenni, hogy összedobjanak egy tortát. (ezt amúgy a film egész jól tartalmazza, kár, hogy kárára) Elküldik a félnótást epret szedni, az meg pont belerohan az éppen arra kóricáló hercegbe (választott férjébe), aki gondolom jött a várba a szülinapi bulira berúgni mint a gerely és mellékesen elvenni a kiscsaj szüzességét, ha már „egymásnak vannak teremtve”. Ezek összetalálkoznak, aztán kiderül, hogy a srác is holdkóros, lenyomnak egy áriát és a korhoz méltatlan módon még meg is tetszenek egymásnak (na majd ha meglátod smink nélkül!). Megbeszélik, hogy este koccannak a lány kérójában, aztán mindent bele (kit érdekel, hogy a három vénasszony meg otthon van), ezzel a gondolattal megy vissza Aurora a nyugger negyedbe. Ott szülinapi meglepetésként közlik vele, hogy amúgy kékvérű és a szomszédban az a böszöm nagy vár, na az az övé. És most át is mennek, nem várnak itt holmi fiúcskákra, mert odaát már bontják a pezsgőt meg csíkozzák a kokót. Kiscsajnak viszket, ki is van akadva, hisztizik meg mindent csinál, amit tinédzserként a lányok tudnak, de akkor is viszik magukkal. Persze, hogy ott meg várja Demóna, aki összelegózott a maradványokból egy annyira használható rokkát, hogy legalább döfködni lehessen vele. Ujj megszúr, kóma beáll, odakint meg ünnepel a nép. Tündérek lefagy és hogy magukat mentsék inkább bealtatják az egész várnépet, amíg fel nem ébred a kis ribi, nehogy valaki rájöjjön, hogy elqrták a dolgot. Nyilván ennek a biztonságtechnikailag megalapozott döntésnek a környező várakban is örülni fognak, mikor megindulnak hódítgatni. A dologból pont kimarad az idióta herceg, aki meg közben a kunyhóban várja harcra készen a leányzót, aztán megunva a dolgot menne bulizni a várba, ahol már megy a pizsamaparti. Tündérek hozzávágnak egy pajzsot meg egy kardot, hogy menjél barátom zúzd le a gonoszt, aztán csak távolról mozizzák a továbbiakat. Ez meg megy, lépcsőzik egy igazi herceghez méltó módon, közben szidja az építészt, hogy mi a rohadásnak kell minden kastélyban egy legmagasabb torony is, lecsókolja az alvó kiscsajt (lám, anno nem kellett kloroform meg gina, elég volt egy szimpla átok is), aztán – nagy bánatomra – az utolsó két percben legyakja Demónát is a francba és mindenki él, mint hal a vízben. Eddig a történet, nagy áriák mellett becsukják a könyvet, amiből mesélték.

A rajzfilm egyébként nekem eléggé elütött mindig is a többi Disney rajzfilmtől. 1959-ben készült, amikor már szinte az összes klasszikus rajzfilm kijött (Hófehérke, Pinocchio, Bambi, Alice) és ez kinézetben mégis nagyon elrugaszkodott azoktól. A korábbi kerek, kisgyerekes kinézetre hajazó karakterek helyett itt elég szikár, nyúlánk alakok vannak (egyedüli kivétel a herceg, aki úgy néz ki, mint egy jóllakott óvodás), az egész rajzfilm színei sötét tónusúak és meglepő módon minden főbb szereplő részben feketét hord. Nem tudom, hogy ez minek az oka, a romantikus jellemet akarja árnyalni, vagy Disney fejéből pattant ki, mikor valami szigorúan legális cuccot szívtak Dalival, esetleg költséghatékonysági okai voltak, mindenesetre egyedivé teszi a rajzfilmet. Bárgyú, borzasztó – ám annál híresebb – dalokkal, azonban a történet és a kinézet mégis eladja. Kíváncsi is lettem utána, vajon mit alakítottak rajta 55 éves korára.

Most pedig rátérnék a filmre. Van egy rész a South Parkból, amikor a gyerekek látják, ahogy Lucas meg Spielberg a stúdióban erőszakolják Indana Jonest, meg a többi híres karakterüket. Hát valami ilyesmit éreztem, amikor néztem a filmet. Fogták a rajzfilm történetét, kivettek belőle minden romantikus tényezőt, letérdeltették, kiverték a fogait, megszeretgették elölről, majd megfordították és hátulról is. Közben pedig Jolie kisasszony kamerázott. Nézzük a film történetét.

A készítők úgy gondolták, mennyire poén lenne a filmet úgy megcsinálni, hogy nemcsak Demóna szemszögéből mutatnák be a dolgot (fú, de eredeti, dobáljuk meg őket néhány súlyos díjjal), hanem ki is tágítanák a történetet, tök felesleges részeket hozzátoldva, majd félremagyarázva az egészet úgy ahogy van. Így kezdődik a film azzal, hogy Demóna egy jó tündérke. Itt egy röpke fél pillanatra elemezgetném a művésznő Disney által adott eredeti nevét. A Maleficent a latin „maleficens” szóból ered, ami kivételesen összetett és a magyarral igencsak egyező két szóból, a malus és a facere szavakból ered. Előbbi rosszat, utóbbi tevést jelent, így a Maleficent szó szerint rosszat tevőt, gaztevőt jelent. Most elképzelem a kis Maleficentke tündér szüleit, ahogy olvadó szemekkel nézik, hogy játszik a kicsi a gilisztákkal és közben azon gondolkoznak, mi legyen a neve ennek a tüneménynek. Ez annyira hihető, mint hogy valaki tömeggyilkosnak vagy sátánnak keresztelje a gyerekét. De lépjünk is túl rajta. Szóval a kis Demóna repked tündérföldön, amit az emberek utálnak (hogy miért, az persze nincs kifejtve, de talán jobb is) és összeakad az átbóklászott Stefannal (Auróra majdani apjával). A két rokon lélek (merthogy semmi közös nincs bennük) rögtön egymásba szeret, majd mivel Stefan törekvő típus és király akar lenni, először elcsábítja Demónát, majd levágja a szárnyait. Így vágjuk pofán egy vödör sz@rral a pozitív karaktert a rajzfilmből. Persze itt még nincs vége. Apuci király lesz, majd Demóna keresztelőkor előadott átkát követően begolyózik, üldözési mániája lesz a nőtől, átmegy darkba és a végén lezuhan a toronyból. De térjünk is vissza a történetre. Demóna felébred szárnyatlanul, csalódottan, nincs trú láv, irány az emó akadémia és már ott is van tündérfölde közepén fekete ruciban varjúval a vállán. Jön a keresztelő, elmondja az EGYTLEN SORT A RAJZFILMBŐL, amit átvettek, majd ő maga átkozza meg a kisgyereket akként, hogy kómázzon be, ha megszúrja magát. Ezek után mit csinál? Amit minden gonosz: figyeli, ahogy a szerencsétlen tündérek próbálják nevelni a gyereket és közben MEGMENTI AZ ÉLETÉT több tucat alkalommal. Ekkor még reménykedtem, hogy húúú, de gonosz, kivárja a tizenhatot, és kinyiffantja a kiscsajt, de neeeem, összebarátkozik vele, a varjújával játszatja (hol az istenben vannak ezek a rohadt tündérek egész álló nap ahelyett, hogy az egyetlen dologgal foglalkoznának, vagyis vigyáznának a gyerekre???), majd megmutatja neki tündérföldét. Még az átkot is vissza akarja vonni, de bekapcsol a safety switch, még ő sem veheti azt le a gyerekről. Ekkor betoppan a herceg (szó szerint) váltanak két kínos mondatot a kiscsajjal a patakparton és tovább is áll. De ő a megoldás kulcsa, hiszen a csókja megtörheti az átkot (persze bazmeg, mert két mondat után már halálos szerelmes lesz az ember), úgyhogy elrabolják a kölköt Demónáék és magukkal viszik a várba. Kiscsajjal közben közlik, hogy heló, nemes vagy, és bocsi, de a szüleid mégsem murdáltak meg, egész eddigi életedben hazudtunk, de ugye nincs harag? Ettől bepöccen és maga megy a várba, ahol az apja bezáratja, nehogy megszúrja magát. Persze az átok aktivizálódik és Auróránk mint egy alvajáró lecaplat a legmélyebb pincébe, ahol belesétál egy rokkába. Gyorsan felcipelik és ráfektetik egy puccos ágyra, mert ha egy nemes alszik, annak csak szép ágy dukál, majd Demóna odalöki a gyereket, hogy na csókold. Nyilván nem történik semmi. Ettől kiakad és megesküszik, hogy védelmezni fogja a gyereket, majd – most figyelj! – megcsókolja a homlokát, amitől a LÁNY FELÉBRED! Hogy ütném egy törött lábú székkel annak a fejét, aki ezeket a sz@r csavarokat beleírta a forgatókönyvbe! Ezek után Demóna visszakapja a szárnyait, gyakorlatilag angyali magasságokba emelik az alkotók a tetteivel, majd ledobja apucit a toronyból és mindenki heppi. A függöny előtt még beszúrnak végső döfésként egy ilyen mondatot (narrátortól), hogy „végülis én jobban tudom a történetet, én voltam a szendergő szépség”. (nem tudom hogy fordítják helyesen a sleeping beauty-t) Erre jön a logikus kérdés (ami egyébként a rajzfilmre is vonatkozik): MENNYIT IS ALUDT A KISCSAJ? A rajzfilmben kb. egy-két napot, a filmben vagy tíz percet is. Akkor mi a lóf@szról beszélünk itt kéremszépen? Milyen sleeping beauty? Minden van itt, csak az nem, aminek kéne? Szóval nem tudom pontosan mi volt a cél a filmmel. Tönkretenni az eredeti történetet, rehabilitálni egy nem létező gonoszt vagy egyszerűen Jolie akart mesehős lenni. Akármelyik is a három közül, mindegyik sikerült.

Zárszóként pedig még megjegyezném, hogy a szépséges Auróra a filmben pár beállításnál úgy néz ki, mint mr. Bean és aki ezek után még mindig meg akarja nézni a filmet, az meg is érdemli. Az imdb-n kapott 7.1-es átlagot pedig tuti a készítők pereputtya szedte össze, mert ezt épeszű ember ennyire nem értékeli.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.