(Iron Sky)

Avagy hogyan csináljunk látványos filmet szinte semmi pénzből és egy haveri ökörködés során született ötletből? Erre ad választ a kint idén februárban bemutatott finn-német-ausztrál koprodukciós „remekmű”, melynek nemcsak története, hanem elkészítése is elég rendhagyóra sikeredett.

Az Iron Sky története röviden a következő: 2018-ban egy amerikai űrkomp száll le a Hold sötét oldalán két utasával azzal a hivatalos céllal, hogy az amerikai választásokon újra induló elnökasszonyt (Stehanie Paul) hirdesse mind az űrkompra erősített lobogókkal – ami nyilvánvalóan látszani fog a Holdról, pláne a másik oldaláról –, mind magával a legénységgel. Nemhivatalosan leszállás után neki is állnak keresni a valódi célként kitűzött Helium-3 nevezetű energiaforrást, mely az Egyesült Államokat több ezer évre függetlenítené a világ többi hatalmával szemben gazdasági fronton. Rá is találnak az anyagra, amikor is kiderül, azt már bányássza egy rakás náci, akik a második világháború után kerültek a Holdra, ahol sikerült is szépen berendezkedniük egy hatalmas horogkereszt alakú bázison, ahol folyamatosan készülnek a nagy visszavágásra a Föld ellen. Az „untermensch” számukra nyilvánvalóan támadó jellegű megjelenése kapujukban némileg kapkodásra készteti az árjaleszármazottakat, így az aktuális Führer, Wolfgang Kortzfleisch (Udo Kier) – akinek legnagyobb problémája a Hitlerezést kiirtani a megszokásból és a saját nevét visszahallani helyette – el is küldi a közismerten utódjának tartott Klaus Adler-t (Götz Otto), nézzen utána, mi is folyik odalent és készítse elő a terepet az invázióra. Adler – és az űrhajóra fellopakodó kíváncsi barátnője (Julia Dietze) – meg is teszik ezt, bár kissé fura módon: az elnök jobb keze, Vivian Wagner (Peta Sergeant) felkarolja őket és náci propagandájukat átalakítva felhasználja őket az elnök választási hadjáratában. Az űrnácik eközben saját terveiket szövögetik – csak kissé más megközelítésből – a világ meghódítására, miközben az elrabolt és odafent árjává alakított volt fekete asztronauta kénytelen megbarátkozni új kinézetével és felhívni az emberek figyelmét a Holdbéli veszélyre.

Az egész film nagyjából egy kérdés körül forog: immár hetven évvel a második világháború kezdete után lehet-e gúnyt űzni a nácikból (a történelmi elfogadásban ugye nagy szerepe volt a világháború végének 60. évfordulójára készített német világháborús filmeknek, mint A bukás – Hitler utolsó napjai is), illetve lehet-e humorizálni a horogkereszttel? Erre a válaszok valószínűleg vegyesek lesznek (a németek nem valószínű, hogy helyeselték a dolgot, annak ellenére, hogy az ősbemutató a Berlini Filmfesztiválon történt), de számomra ez a film egyértelműen bemutatta, hogy lehet! Az Iron Sky amellett, hogy fanasztikumba tartozó történetével több film paródiáját is vegyíti, egyben remek görbe tükröt állít a politika és a nemzetközi együttműködések rendszere elé is. Habár a Holdon fészkelő nácik technikai szinten az űrhajógyártást kivéve (még űrzeppelinjük is van!) jóval alul vannak maradva a Földhöz képest (itt ne felejtsük el, hogy pont a másik világháborús vesztes, Japán e fejlődés legnagyobb hajtóereje a világon a mai napig), morális szinten semmivel sem különböznek a másik főszereplő amerikaiaktól, ahol a Holdon simán rabszolgának nézett afroamerikai űrhajóst azzal a céllal küldik ki a világűrbe, hogy az elnök megmutassa: még egy feketét is fel tud küldeni a Holdra. Ugyanígy az ENSZ Biztonsági Tanácsa is köpönyegforgató, egymást kigúnyoló politikusokból áll, akiknek mind vaj van a füle mögött: az amerikai űrhajó, mint az invázióval szembeni védelmi fegyver – ami mellesleg ahhoz képest, hogy kutatói céllal építették, véletlenül csordultig van atomfegyverrel – debütálása után hirtelen kiderül: minden egyes államnak van saját űrhajója atomfegyverekkel megpakolva, holott az általuk aláírt egyezmények alapján semmi ilyennel nem rendelkezhetnének. A film vége pedig nagyszerű példája az emberi gyarlóságnak és a hatalomvágynak: a Helium-3 megszerzése érdekében a nemzetek egymásnak esnek – először ökölharcot vívva a BT helyiségében, majd globálisan is.

Ahogy azt fent említettem, a film nemcsak történetét illetően rendhagyó: a korábban szintén űrszatírákat készítő, finn születésű Timo Vuorensola – akiről Imdb-s adatlapja mindössze annyit tartalmaz, hogy az Älymystö nevezetű finn black metal industrial noise banda énekese – által rendezett film mind elkészítését, mind forgatókönyvét illetően nagy részben a közönségre volt bízva. A film összköltségvetésének mintegy hetedét (!) a rajongói támogatásból szedték össze (az angol nevén crowd founding-nak keresztelt bevételi forrás nem új keletű dolog, hasonlóképpen próbálja Árpa Attila is összeszedni az Argo 2. részére a pénzt, azonban ilyen arányban még nem volt jelen egy alkotásnál sem), akik pénzükért beleszólhattak a forgatókönyvbe, esetenként új ötletekkel kiegészítve azt. A végeredmény ennek megfelelően kissé szét is esett, azonban véleményem szerint az internetes fórum a humorfaktorra biztosan pozitív hatással volt (csak példaként említve: a hivatkozott Hitlerről szóló film egy internetes körökben ismert jelenete, amely több esetben volt már valamely vicc eszköze, biztosan a rajongói nyomás hatására került bele ebbe a filmbe is).

Mindent összevetve: az Iron Sky-t kellően elmebeteg és humoros filmnek értékelem és habár az olcsó jelenetei miatt nem biztos, hogy kiadnám rá egy mozijegy árát (habár a hazai mozikat ismerve kizártnak tartom, hogy nálunk ne rögtön DVD-n jelenjen meg), egyszer mindenképpen ajánlom a megtekintését!

Akinek pedig bejött a film, az biztosan örömmel fogadja majd a hírt, hogy képregény változatban külföldön be lehet szerezni az előzménytörténetet (Iron Sky: Bad Moon Rising címmel), illetve a rendező már most bejelentette: előzményfilm és folytatás is tervben van, habár erről többet erről nem nyilatkozott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.