(Insidious)

A Lambert család - a tanár édesapa Josh, a zeneszerző anya Renai, valamint három gyermekük: Dalton és két öccse - új házba költöznek, ahol váratlan dolgok történnek velük. Tárgyak megmozdulnak, ajtók kinyílnak és a rádión keresztül suttogás hallatszik. Amikor Dalton a padláson történt balesete után nem ébred fel álmából (az orvosok szerint kómában van), a szülők úgy határoznak, hogy elköltöznek a kísértetjárta házból. Teszik ezt részben azért, mert ettől várják Dalton jobbulását is. Annál nagyobb lesz így a meglepetésük, mikor az új házban ugyanazt tapasztalják, mint az előzőben. Úgy tűnik a kísértetek nem a házhoz, hanem valamely rejtélyes oknál fogva a gyermekhez kötődnek...

James Wan (Fűrész, Halálos hallgatás) legújabb filmje egyszerű horrorként indul, a kísértetfilmeknél megszokott ijesztgetéssel (azért nem kell Poltergeist szintű rémületkeltésre számítani), azonban a történet nagyjából a film közepétől elkezd olyan fordulatokat venni, melyek kiemelik azt a tucathorrorok közül. Őszintén szólva nekem kellemes meglepetést okozott, hogy a plakátjával ellentétben - melyen Dalton szerepel a házzal a háttérben - nem a várt Damien-utánzatot kaptam (gyereket megszállja a gonosz, tönkreteszi a családot, megöl mindenkit, sok szenvedés, még több vér), a fiú a várakozásaimmal ellentétben végig mellékszereplő volt (gyakorlatilag a film háromnegyedében kómában feküdt); a történet leginkább a szülőkre fókuszált. Szerencsére ezen a téren sem volt a megszokott a film, bár nem volt mentes a kliséktől. Azonban felvetett olyan megoldásokat/nézőpontokat, amelyek egyik általam ismert filmben sem voltak még korábban. Ilyen a szellemek által uralt "másik oldal" (a filmben Messzeségnek nevezik) megjelenítése, valamint az ötlet, hogy oda élő ember is bejuthat.

A rendező e filmjében le sem tagadhatná korábbi munkáit: a bábok és az álomutazás feltűnt már a Halálos hallgatásban is, a legnagyobb ellenfélnek számító démon pedig erősen hajaz a Fűrészből ismert babára. Erre tesz még egy lapáttal a CGI minimálisra csökkentése (tudomásom szerint ez gazdasági okok miatt történt így), a filmben szinte minden túlvilági jelenetet színészekkel/bábokkal és teljes díszletekkel oldottak meg. Egyre nagyobb CGI ellenpártiként részemről azonban ez csak emelt a film élvezhetőségén.

A túlvilág bemutatása bár a filmet érdekesebbé és egyedibbé teszi ugyan, de egyben negatívan hat annak horror jellegére (hiszen az pont a másik oldal ismeretlenségéből táplálkozik). Így a horrorként induló film inkább kalandfilmként végződik (bár néhány ijesztő jelenetet beraktak a feszültség fenntartása érdekében), de ez részemről mit sem von le értékéből. Egy ijesztő, ámbár érdekes filmet kapunk, ahol a szellemek újra élni akarnak és az emberek képesek a szellemek birodalmát látogatni (bár nem nagyon hasonlít rá, ez utóbbi jelenet számomra rögtön A faun labirintusát juttatta eszembe). Nem fogja megváltani a világot, de egyszer érdekes élményt nyújt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.