(Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős - Paper man)

Vannak filmek, amelyek megnézése – akármennyire is elcsépeltnek hangzik – tényleg hangulatfüggő. Tipikusan ilyenek számomra a drámák, valamint a dráma-komédiák, az újabban dramedy-nek hívott művek is. Az efféle filmeknél, ha az ember nincs a megfelelő hangulatban, hiába dicsérték az adott alkotást korábban ismerősei, vagy ül neki a legnagyobb nyitottsággal, a legjobb film is elcsépeltnek, ne adj Isten, unalmasnak tűnik. Ezért halasztottam én is sokáig a Paper man című film megnézését, mely leginkább a dramedy műfajt erősíti.

A film története röviden: Richard Dunn (Jeff Daniels), a különc, nem túl sikeres regényíró, legújabb könyvének megírásához kiköltözik a könyv központi témájának szánt kihalt madárfaj utolsó ismert lakóhelyéhez közeli városba kutatómunkát végezni. Felesége, a sebész Claire (Lisa Kudrow) munkája miatt nem tarthat vele, csak hétvégente látogatja meg férjét, aki így egyedül maradva küszködik különböző fóbiáival, magányával és az írói válsággal. Egyik alkalommal, mikor belátogat a városba, találkozik a szintén nem hétköznapi tinédzserrel, Abby-vel (Emma Stone), aki egy gyerekkori tragédiától szenvedve ugyancsak magányra van ítéltetve. A két ember, hasonló problémáktól vezérelve, gyorsan összebarátkozik és együtt próbálják meg, ha nem is megoldani, de enyhíteni gondjaikat.

Itt kell azonban leszögeznem valamit: bár úgy tűnhet a leírásból, ez nem egy szerelmes film. Annak ellenére, hogy a filmből nyilvánvalóan látszik Richard és Claire házasságának hanyatlása, a főszereplők, Richard és Abby között nincs szó sem szerelemről, sem testiségről, barátságuk végig az marad, ami: két lélek egymás támogatása. Támogatásra pedig mindkettejüknek szüksége van: Richard folyamatosan – leginkább lelki eredetű – problémákkal küszködik, amelyeket nem tud megfelelően kifejezni (a számára nem elfogadható bútorokat – azzal a címszóval, hogy azok zavarják az írásban – kirakja az udvarra), képtelen gondolatait megfogalmazni másoknak érthető módon és bizonyos szituációkkal sem tud mit kezdeni. Bár nem anyagi indíttatásból végzi az írást – szerencsére, ugyanis könyveit nem veszik –, mégis próbálja magát rávenni egy új könyv elkészítésére, sikertelenül. A néző szemében törekvése inkább unaloműzésnek tűnik mint tényleges elhivatottságnak. Esetlenségében csak gyerekkori képzelt barátja, Kiváló Kapitány (Captain Excellent, Ryan Reynolds, akinek e szerepe egyfajta felkészülés is lehetett a későbbi képregényhős szerepére) segíti, aki nélkül már régen elveszett volna. Abby gondjai szintén hasonlóak, csak más megközelítésből. Gyerekkorában elvesztett testvére iránti gyászában tudatosan, vagy anélkül, de teljesen megvonja magától a kapcsolatteremtés lehetőségét diáktársaival. Estéit egyedül tölti általában, és bár van egy fiúja, de vele sem beszélget – nem is tudna, ugyanis a srác a tipikus népszerű bunkók közé tartozik –, Richard felbukkanásával gyakorlatilag rögtön lecseréli őt. Mindennapi gondjaiban, és leginkább gyászában hősszerelmes (képzelt) barátja, Christopher (Kieran Culkin) támogatja. A két főszereplő így megismerkedésüktől barátságot köt, mely bár rövid időre szól, mégis egy életen át megmarad számukra. Megosztva egymással problémáikat, segítenek egymásnak túllépni azokon. A film szlogenje is ezt irányozza elő: Ideje felnőni. Talán e gondok fizikai megjelenítését is szolgálják a képzelt barátok, akik a film végére az elkerülhetetlen továbblépéssel elhagyják gazdáikat.

Összességében elmondható: a Paper man elsőfilmes rendezőpárosa, a Mulroney fivérek egy igazán nagyszerű alkotást raktak össze. A filmnek sajátos atmoszférája szinte magával ragadja a nézőt – ha hagyja magát. Itt nincsenek erőltetett dolgok, nem rágnak az ember szájába semmit, a rendezők meghagyják mindenkinek, hogy maga döntse el: átadja-e magát a varázsnak, vagy marad mindvégig külső szemlélő. Én mindenképpen az előbbit ajánlanám.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.