(Boszorkányvadászat – Season of the Witch)

Egy film a (túlzottan) felvilágosult gondolkodásról, az olcsó cgi-ról és a repülő démonról, aki kocsikázni szeret inkább. Nagyjából így lehetne röviden jellemezni Nicolas Cage legújabb – láthatóan alacsony költségvetésű – produkcióját.

A történet 1342-ben játszódik. Javában dúl az uborkaszezon a pestis Európában, miközben Behmen (Nicolas Cage) és barátja, Felson (Ron Perlman) templomos lovagok aprítják a pogányokat a Szentföldön. Nappal öldökölnek, éjjel tivornyáznak hőseink (azt nem tudom, hogy pontosan hol találnak egy-egy háború után egy épkézláb, nőkkel teli kocsmát, de valahogy megoldják), egészen addig, míg egy város feldúlása közben Behmen ráébred: a nemes cél, aminek érdekében küzdenek, annyira nem is nemes eszközökkel jár. Pár tucat nő és gyerek lemészárolása után hőseink úgy döntenek, nekik ebből elég, le is lépnek nyomban a seregből, hogy a továbbiakban számkivetettként kóborolhassanak a lepusztult tájban. Útjuk egy városba vezet, ahol éppen boszorkányt akarnak égetni, mert az egyház képviselői szerint ő hozta a járványt a városba. Viszont ahhoz, hogy az elégetett boszorkány lelke mégis üdvözülést leljen, el kell vinni egy távoli városba, ahol megtalálható az utolsó szent könyv, amiben a lélek felszabadításához szükséges igék találhatóak (elégetni túl egyszerű lenne?). Mivel hőseinket tömlöcbe veti a város őrsége dezertálásuk miatt, jobb híján beleegyeznek, hogy elkísérik a veszélyes személyt egy pappal, egy ministránssal, egy másik lovaggal és egy csalóval egyetemben (aki ismeri az utat a másik városba), de csak akkor, ha a boszorkányt „méltó tárgyalás során ítélik el”. Aki itt még nem szakadt meg a röhögő görcstől, annak ajánlom a filmet megtekintésre. A többieknek csak akkor, ha képesek teljesen kikapcsolni az agyukat és végignézni úgy a filmet, hogy bele sem gondolnak a korszakkal kapcsolatos tanulmányokba.

A filmmel a következő problémák vannak: Nicolas Cage haja. Mióta átesett színészünk a hajbeültetésen, minden filmben más és más frizurát hord, az ember kezdi már azt hinni, hogy valójában csak parókákat cserélget. Itt is hatalmas lobonccal rendelkezik, ami annyira nem passzol megjelenéséhez, hogy nagyon. Lovagunk emellett végig (és itt most beleértem a szentföldi évekig tartó hentelést is) indigókék ruhát hord – hát bizony elég ritka lehetett akkor az ilyen színű bundával rendelkező állat. A kialakítás pocsék, bár a pontos összegeket nem ismerem, de főleg a szentföldi csatákon látszik, a készítőknek éppen csak a maskarákra volt pénze (ezek tényleg szép színesek), tömegjelenetekre és az ehhez szükséges díszletre már nem, ezért sok is a zárt helyeken vagy ködben zajló jelenet. Emellett a történet. Sajnos az alapul szolgáló egész jó ötletet (egy emberbőrbe bújt démon szállítása A-ból B-be olyan kísérőkkel, akiknek van mit rejtegetnie) elrontja a szemléletmód és a lezárás. Úgy látszik odakint képtelenek elszakadni azon eszméktől (bíróság előtti egyenlőség, ártatlanság vélelme, stb.), amelyek ma természetesnek hatnak, azonban akkoriban meg sem fordult senkinek a fejében – pláne nem egy templomos izomagynak. Behmen tettei ekképpen értelmetlennek hatnak a kor tükrében és összezavarják a nézőt is. A környezet azonban alátámasztani látszik hitehagyását: a pestis ugyanúgy öli a papokat is, tehát Isten nem kegyelmez saját gyermekeinek sem, akárhogyan is éltek. Itt külön megemlíteném, hogy a készítőknek szerintem fogalmuk sincs arról, hogy kellene egy pestisesnek kinéznie. A fekete halál nevét arról kapta, hogy sötét keléseket okoz a betegen, nem arról, hogy hatalmas daganatokkal szórja tele a betegek arcát és olyanná tegye kinézetüket, mintha valaki megrágta és kiköpte volna őket. A cél itt is inkább a látvány mint a korhűség volt. Emellett természetesen ebben a filmben is feltűnik a legtipikusabb hibája szinte az összes középkorban játszódó alkotásnak: a kardok használata. Hőseink simán kardéllel csapnak össze a másikkal, akkor is ha hárítanak (egy videóban láttam korábban, mi lesz ennek a vége, ha tényleg így alkalmazták volna ezt a módszert – egy igencsak rojtos élű kard), aztán amint nem kell használniuk fegyvereiket, a lovagok kardjaikat egy laza mozdulattal belevágják a földbe (a kövek tönkreteszik a kard élét, a sáros földtől pedig berozsdásodik, szóval ez is baromi korhű). A középkorban élve az ilyen módon használt kardokat bizony jó sűrűn cserélni kellene és hőseink sem élnének így sokáig (hamar felaprítanák a fegyvereiket). De ez már csak kukacoskodás.

A végkifejletről még pár szót: bár az alkotók beleraktak egy csavart a történet végébe, az ötletbörze úgy tűnik ebben ki is fulladt, a megoldás már eléggé felemásra sikeredett. Miután az ex-templomosok úgy irtják a démonokat, hogy az egyik lefogja a szárnyas démont, a másik szurkálja, az ember kezdi a fejét fogni. Aztán felmerül a kérdés: pontosan miért is kellett egy szárnyas démonnak különféle ármányokon keresztül kocsival vitetnie magát valahova, mikor simán oda is repülhetne? A végét pedig sikeresen elbaltázták: miután a megszabadított lány elkezdi kérdezgetni a túlélőket, hogy mi is történt, dramaturgként a film lezárásakor közli a nézőkkel, mivel tanúja volt az eseményeknek, ő majd elmeséli a lovagok történetét mindenkinek, hogy felnyissa az emberek szemét. He?

Végül annak ellenére, hogy Ron Perlman neve szinte a gagyi cégére mostanság (nem is tudom mikor láttam utoljára rendes pénzből készített filmben), ha a fentieken felül tudja magát tenni a néző, mégis egy viszonylag élvezhető filmet kapunk. Egyszer legalábbis. Ahogy írtam ugyanis, a jelmezek tényleg ott vannak (sokszor ez szokta nálam tönkretenni a filmélményt), egy-két egész jó jelenet is akad, és bár a történet befejezése nem túl furfangos, talán nem fogja mindenki a haját tépni megtekintés után.  

A filmnek ugyanakkor pozitívuma, hogy nagyrészt Magyarországon forgatták és – bár amerikainak írják – a stáblista a tengeren túli reprezentánsokon kívül szinte végig magyar közreműködőkből áll (még a szereplők dublőrjei is mind magyarok). Úgyhogy mivel nagyrészt a mi fiunk borja, ne utáljuk annyira.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.