Választási lehetőségek
2011.12.13. 15:01
(Felettünk a Föld – Another Earth)
Egy dolgot tisztáznom kell a film bemutatása előtt: a tévhittel ellentétben nem minden sci-fi foglalkozik tudományos áttörésekkel, vagy foglal magába űrhajókat, idegen világokat és -lényeket. Sok könyv és film esetében a tudományos-fantasztikus elemet a történet háttere adja, mely vagy szerves része a történetnek vagy egyszerűen a valóságból kiszakítás, az elbeszélés példabeszéddé emelése miatt volt rá szükség.
Ennek fényében állítható, az Another Earth sem klasszikus sci-fi. Bár a tudományos-fantasztikus (inkább utóbbi) elem megtalálható benne, sőt a történet szerves részét képezi a konfliktus és a megoldás tekintetében, alapvetően egy drámáról, emberi tragédiákról van szó sci-fi köntösben – így a fent írt űrharcos stílus kedvelőinek nem ajánlom a megtekintését. Mivel amennyire összehangoltan működik a filmben a dráma és a fantasztikum, olyannyira távol is állnak egymástól, külön foglalkozom a tartalommal és a kerettel az alábbiakban.
A történet középpontjában egy fiatal lány áll, Rhoda (Brit Marling), aki mindig is a bolygók megszállottja volt, ezért is vezetett az útja az MIT asztrofizika szakára. Éppen felvételének megünnepléséről tart haza, amikor a rádióban meghallja a hírt: új bolygót fedeztek fel a Naprendszerben, amely az égen is látható. Autója ablakán az éjszakai eget kémlelve letér a sávból és belerohan a szemben álló gépkocsiba, amelyben éppen a híres zeneszerző, John Borroughs (William Mapother) tart haza terhes feleségével és öt éves kisfiával. A balesetet csak Rhoda és John élik túl. Négy évet ugrunk az időben, amikor kiengedik az azóta is lelkiismeretével viaskodó Rhodát a fiatalkorúak börtönéből. Tettéért tovább is büntetni akarja magát, direkt aljamunkát végez (iskolában takarító) és megkísérli az öngyilkosságot is. Végső elkeseredésében a megbocsátást keresve meglátogatja az egyetlen embert, aki feloldozást adhat, John-t, aki teljes letargiában tölti azóta mindennapjait, családjának elvesztésén túltenni nem tudva magát. A lány ajtónyitáskor megijed a férfitól és takarítónak vallja magát ingyenes takarítást ajánlva, amit a másik el is fogad. Rhoda ezután minden héten a férfinál takarít, így vezekelve tettéért, egyben újra életet lehelve a takarító valódi kilétéről mit sem tudó férfiba. Kettejük között elkezd valami több is kialakulni, amibe a lány is belemegy. Vezeklése részének érzi, hogy odaadja magát a férfinak, azonban cselekedetével pengeélen táncol – árulása így súlyosabb. Végül feltárva múltját John-nak az eltaszítja magától. Ekkor hall a hírekből a változtatás lehetőségéről és ajánlja fel az esélyt a férfinak az újabb boldogságra.
Ez maga a történet tehát, egy egyszerű dráma a megbocsátás vágyáról és arról, milyen nehéz is másoknak megbocsátani. Hogy ezt mégis mi teszi tudományos-fantasztikus történetté? A film hátterében zajló események.
A Rhoda balesetének éjszakáján felfedezett bolygón már az első hírek szerint is intelligens létformák találhatóak, később azonban kiderül: a Földhöz egyre közeledő bolygó nem más, mint annak tükörképe. Maga az ötlet tehát valós formába önti a párhuzamos dimenziókról szóló teóriát, kissé eltérő megközelítésből. Ez egyébként a film talán legnagyobb hibája is, hiszen a másik Föld gondolatán túl tudományos szemmel nézve egy bolygó méretű tömeg megjelenése Naprendszerünkben a gravitációs rendet teljesen szétzilálná, mely a bolygók teljes átrendeződésével és esetleges összeütközésével járna. Ezek a félelmek és hatások a filmben nem fordulnak elő, viszont egyértelműen látszik a másik Föld közeledése a „miénkhez”, a történet azonban véget ér mire ebből probléma lenne mintegy nyitva hagyva ezt a kérdést. A sci-fi keret inkább a dolog filozófiai oldalát erősíti: a történet során a háttérben hallatszó tévé- és rádióbeszélgetések folyton azt fejtegetik, az egyes ember hogyan reagálna, ha szembetalálkozna hasonmásával? Elgondolkodtató és egyben ijesztő a feltevés, melynek végkimenetele bizonytalan. Azonban a film végére előtérbe kerülnek mégis a párhuzamos dimenziók: Rhoda fülét megcsapja egy nyilatkozó tudós eszmefuttatása arról, hogy mi van, ha az új Föld különbözik a másiktól? Ez gyakorlatilag a párhuzamos világok alapötlete is: az emberi cselekvések irányának végtelensége mind-mind saját világot alkot, amely ennek megfelelően a továbbiakban új utat jár be. Mi van tehát, ha a másik Rhoda nem hallgatja a rádiót azon a végzetes éjszakán? Nem ütközik össze a másik kocsival és John családja életben marad. Ez az a gondolat, mely erőt ad Rhodának (a film végéig) és készteti őt arra, hogy tudományos kíváncsiságát leküzdve az általa nyert ingyen jegyet a másik Földre a férfinak adja.
Mindent összevetve engem nagyon megnyert a film. Sok információval nem rendelkeztem a konkrét történetet illetően, szinte csak a két Föld gondolata késztetett rá, hogy megnézzem, de annak ellenére, hogy nem sci-fi, remekül szórakoztam rajta. A konfliktus és a háttérben keveredő elméletek elgondolkodtatják az embert, így a film nem ül le, a figyelmet végig fenntartja. Látványosság terén sem szűkölködhet, az égbolton megjelenő és egyre növekvő másik Föld képe gyönyörű. Bár ez nem az a film, amiben hatalmas robbanások és űrharcok szórakoztatják a nézőt, a különböző időpontokban és helyzetekben a háttérben látszó másik bolygó látványa igencsak érzékletesre sikerült. Szerencsére a készítők nem szálltak el túlzottan vele, egy giccses jelenetet (mely a plakáton is szerepel) leszámítva nem hozták jobban előtérbe a kelleténél, a képi világ nem nyomja el a történetet. Külön érdekesség, hogy a forgatókönyvet a film rendezője, az eddig nagyrészt dokumentumfilmekkel foglalkozó – ez meg is látszik a kameraállásokban – Mike Cahill és a főszerepet játszó Brit Marling közösen írták.
A film az Egyesült Államokban bekerült a 2011-es tíz legjobb független film közé, illetve a Sundance filmfesztiválon elnyerte az Alfred P. Sloan-díjat. Kár, hogy itthon ezt, sok sorstársával egyetemben, nem honorálták mozis bemutatóval, nálunk csak DVD-n jelenik meg.
Akik pedig már megnézték a filmet, azonban nem értették a végét, azoknak egy rövid magyarázat: a főszereplő haza érve saját magával találja szembe magát – vagyis a másik Földön ugyanazok a történések játszódtak le, mint ezen, különben Rhoda nem pályázott volna az űrutazásra, vagy legalábbis nem nyeri el, hiszen pont kitaszítottsága miatt vált érdemessé a jegyre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
deftones 2012.01.27. 03:55:23
Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2012.02.06. 00:06:40
Viszont a végét én sem így értelmeztem, ahogy te. Szerintem a másik bolygó megpillantásától kezdve nem ugyanaz zajlott a két bolygón. Így Rhoda a másik Földön nem nézte az eget az út helyett, nem okozott balesetet és így sikeresebb jövője lett, ezt valóban a külseje, az öltözéke sugallja az utolsó jelenetben. Az utazást ugyanúgy ő nyerte meg, mint a mi Földünkön élő Rhoda, csak valószínűleg valami más, ütős pályázati szöveggel. Végülis nem tudhatjuk, mi történt vele abban a 4-5 évben, amíg a Földön élő Rhoda börtönben volt és aztán takarított.
Alaister B. Chronos 2012.02.07. 13:46:50
Tintanyaló Papírtigirs 2012.04.19. 13:00:13
fátum 2013.01.14. 14:35:53
Diána Magdolna Kiss 2013.08.15. 13:36:43
Tényleg nagyon tetszett.
A végével kapcsolatban annyit gondolok, hogy John ugye elutazott a Föld 2-re...,tényleg mit szólhatott az ottani John.
Aztán az is megfordult a fejemben, hogy a Föld 2-n John halt meg és ezért van itt Rhoda. Nem kellett odaadni a jegyet a férfinak. Hiszen a párhuzamos világban megtört az azonosság.
Én ezt gondolom. Sokat lehet agyalni!!! És szerintem akkor nagyon jó egy film vagy egy színházi előadás, könyvélnény ha utána beszélnek róla az emberek!!!!
Utolsó kommentek