(Super 8)

1979-ben járunk az álmos kisvárosban, Lillianben. Egy csapat gyerek éppen zombifilmet forgat egy versenyre az éjszakai pályaudvaron, mikor a mellettük elhaladó vonat elé beszáguldó autótól a szerelvény ízzé-porrá törik. A színhelyről menekülő gyerekek magukkal viszik kamerájukat is, amely bár tönkrement a katasztrófa következtében, a filmet még elő lehet hivatni. A várost a következő nap katonák árasztják el, később pedig furcsa dolgok kezdenek történni: eltűnnek a házőrzők a környékről és valaki lopkodni kezdi az elektromos berendezéseket is. Nem telik sok időbe, mire a gyerekek is rájönnek: a vonaton egy tagbaszakadt űrlény is utazott (talán megtelt az 51-es körzet?), aki most a városban garázdálkodik, hogy haza tudjon menni.

Ennyi lenne a Super 8 alaptörténete, ahol a néző elég gyorsan rájön, bizony a sok nap alatt előhívható film marhára nem központi tényező benne, hiába a cím és amely – amellett, hogy az egész történet olyan, mintha egy, a főhősök korabeli gyerek írta volna – már rögtön az elején elvérzik. A vonatkatasztrófa kezdetekor a gyerekek elejtik a kamerát a vasútállomáson, pont annál az épületnél, amelyet cafatokra robbant egy égő vagon, mégis sértetlenül megtalálják. Emellett a vagonok úgy repkednek körülöttük, mintha a vonat – ami, mint írtam egy autótól állt meg teljesen – minimum kétszázzal ment volna. A jelenetre végül az teszi a pontot, mikor a gyerekek megtalálják az egész szerencsétlenséget okozó járművet: a legalább húsz vagonos vonatot megállító furgonnak mindössze a fele hiányzik csak, vezetője pedig néhány horzsolást leszámítva sértetlenül megúszta a dolgot. Aha.

Ezt követi a kliséhalom: rossz családban nevelkedett kislány, anyját vesztett fiú gyászoló apával, gyerekszerelem, stb., persze a végére minden szép és jó lesz. A katonák agyatlanok, érthetetlen oknál fogva nyílt rádiócsatornákon beszélnek egymással, hogy bárki lehallgathassa őket, de ha valaki beszól, bezárják egy szobába. A városlakók szintén, elviszik a tévét a lakásból, de nem látták ki volt. Amikor a szomszéd tévéjét is elviszik, akkor csak kommunistákról lehet szó. Emellett a gyerekek jól elvannak, megmentik a világot és… hát, gyerekesek. Az egész film olyan, mintha a Kincsvadászokat látnám más körítéssel. Nem értem miért kellett tizennégy éves gyerkőcöket berakni főhősöknek egy véres sci-fibe, de a rendező biztos értette a dolgát.

Amik a gondot okozták nálam mégis, azok a következők:

A lény. Alapvető problémának látom ezeknél a filmeknél az idegenek szakértelmét. Ha valaki nálunk beül egy autóba, majd balesetet szenved és például Afrikában tér magához, elkezdi összerakni a járművét az ott található anyagokból? Tényleg minden idegen lénynek nemcsak ismernie kell hajójának teljes felépítését, de találnia is kell hozzá mindent nálunk? Ráadásul egy olyan lényről van jelen esetben szó, amely bár házméretű, mégsem látja soha senki, de ha mégis, az persze a néző látókörén kívül van. Ez mondjuk nem újdonság, sok filmben operálnak vele, engem sem zavart egészen addig, amíg már az összes rohadt szereplő látta azt a lényt, csak én nem! Ekkor merül fel az emberben a kérdés: tényleg olyan rosszul néz ki az a lény, hogy nem merik megosztani velünk? Szerencsére végül mégsem így volt.

A látvány. Nagyon modernek akartak lenni ennél a filmnél a készítők és olyan lencsével dolgoztak, ami a különböző fényforrások hatására kis kék csíkokat fest a fényforrás köré (a hozzáértők kedvéért: lens flare). Sok ilyen film van már, ez nem is lenne gond, kivéve, hogy ebben a filmben általában sötét van. A város pedig tele van fényszórókkal (ki tudja miért). Ennek pedig az a vége, hogy csíkos minden jelenet. Ez eddig csak zavaró, de amikor a srácok egy sötét gödörbe másznak le és a vásznat bazi nagy kék csík szeli ketté valami fényforrás miatt, na, ott már idegesítő. Igazán figyelhettek volna erre a film készítésénél, vagy legalább tompították volna a fényforrásokat.

A hangjáték. Ez a film alapvetően a hangos csattanásokkal való ijesztgetéssel operál. A vonat látványosan szétszakad, repkednek mindenhol a repeszek, hadd szóljon a dolbi. A lény kukázik, repkednek a sütők meg fél autók, hadd szóljon a dolbi. A mérges apuka kicsapja a bejárati ajtót, hatalmas csattanás… és még sorolhatnám. Emellett a zene is viccesre sikeredett. A film zenéje olyan, mintha Indiana Jones-t néznék. Ez nem probléma, kalandos a film, csak nem azt a fajtát emelték ki belőle. Az egész film alatt az a fajta katonás zene megy, mint az Indiana filmekben a nácik megjelenésekor. Ha viszont ezzel az lett volna a rendező szándéka, hogy a néző a gonosz katonákat kapásból a nácikkal azonosítsa, akkor nem szóltam.

De hogy jókat is mondjak a filmről: a gyerekek által készített zombifilm vicces és külön piros pont, hogy egy Romero nevezetű gyárban történt baleset a kiindulópontja.

Összességében szólva egy echte Spielberg mozit láthattunk, csak éppen nem ő rendezte (csak producer volt, mint mostanában mindig). Csöpög, dübörög, története nulla, de legalább szép. A filmnek anno elég nagy volt a hype-ja, az egyik játékhoz (Portal 2) külön pályát is készítettek, ahol körbe lehetett sétálni a vonatkatasztrófa helyszínén. Kár, hogy jelen esetben is nagyobb volt a füst, mint a láng…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.