(Lopott idő – In Time)

Egy film fiataloktól fiataloknak. Nagyjából ezzel lehet a legújabb valóságtól elrugaszkodott sci-fi mozifilmet, a Lopott időt jellemezni röviden. Ugyanis a film története szerint senki nem öregszik 25 éves kora után, így mindenki fiatal marad, amíg teheti. Viszont sajnos tényleg gyerekeknek szól, mivel történetileg a padló alatt mozog valahol és egyéb szempontokból is kiverte nálam a biztosítékot. De így legalább megadták a lehetőséget rengeteg fiatal(abb) sorozatszínésznek (a főszereplőkön kívül gyakorlatilag mindenki az), hogy mozifilmben is mutassanak valamit és tanúi lehetünk azon szürreális jelenetnek, ahol a (valójában) 27 éves Olivia Wilde alakítja a 30 éves Justin Timberlake édesanyját.

A történet röviden a következő: A távoli jövőben valami ismeretlen tényező hatására az emberek nem öregszenek tovább 25 éves koruknál (ehhez képest a színészek 30 és 40 év között vannak nagyjából mind). Ekkor elindul mindenkinél egy óra az alkarjába építve, mely mutatja, mennyi ideje van hátra. Hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, az emberek ezt a hátralévő időt fizetőeszközként is használják pénz helyett. Percekben, órákban és években mérik tehát az egyes szolgáltatások és áruk értékét és aki sokáig akar élni (egy huszonöt éves testben), annak bizony jó sokat kell a tejbe aprítania. Valószínűleg a készítőket „az idő pénz” mondása hajtotta a történet megírásakor.

Itt van az első problémám. Elég régóta hallottam a filmről és a legjobban arra voltam kíváncsi: miért alakult így ez a dolog és pontosan hogyan fogják majd kivitelezni. Erre megkaptam a tipikus nincs-kedvem/fantáziám-hátteret-írni-és-úgyis-csak-a-játékidőt-vinné filmkezdést: főhősünk közli, hogy nem tudja hogy alakult ez ki, de most ez a helyzet. Nesze semmi, fogd meg jól, köszi. Kapunk tehát egy magyarázat nélküli világot, ahol az emberek idővel fizetnek, egymás alkarját megfogva adnak-vesznek át időt, de azért éljük bele magunkat, szurkoljunk a főhősnek. Az in medias res kezdéssel nincs gondom, ha kapok magyarázatot, de itt nem történik ilyen, vagy elfogadom, hogy így működik a világ vagy le vagyok ejtve. Kissé megnehezítik így a beleélést a dologba. Ezt követi az első jelenet, ahol főhősünk édesanyja közli, hogy már csak két napja maradt hátra az életéből, amit mire is fordít? Elmegy dolgozni. Aha... Persze, hogy a fiától elköszönni nem marad ideje. De folytassuk.

A film főhőse, Will Salas (Justin Timberlake) a gettóban szó szerint percről-percre él, a film elején alig van több ideje hátra, mint édesanyjának (Olivia Wilde). Aztán egy jó kis kocsmai verekedést követően kimenekít egy megsajnált „időmilliomost” rablói közül, aki később közli vele, belefáradt az életébe. És itt jön a film lényege! Elárulja szellemileg visszamaradott főhősünknek – mert aki ebbe bele sem gondol, az csak az lehet –: bizony sok-sok idő van még a világon és a legtöbbje a gazdagok kezén. Annyi van, hogy az minden embernek elég lenne, ha a gazdagok megosztanák. Miután a marxista magot főhősünk fülébe ültette, öngyilkosságot követ el és hátramaradt száz évét Willnek adja, kezdjen vele, amit tud. Főhősünk a szocializmus lángjával szívében nekiindul a gazdagok városába, hogy lerombolja azt – kezdve ezt azzal, hogy a legdrágább szállodába bejelentkezik, majd elmegy pókerezni. Tud valamit a fiú, biztos belülről akarta szétzilálni a rendszert. A pókerteremben találkozik a dúsgazdag Philippe Weiss-el (Vincent Kartheiser), akitől nem csekély summát sikerül elnyernie, valamint világszép lányával, Sylviával (szegény Amanda Seyfried nagyon csúnya lett rövid vörös hajjal), aki baromira unja magát és – mit ad Isten – fogékony a szegények problémáira. Ahogy az kell, jön a konfliktus, megjelennek az időrendészek, akik azt hiszik, Will megölte a gazdag fickót és elorozzák tőle az idejét, valamint néhány bandita is, akiknek nem igazán tetszett Will menekítése. Will elrabolva Sylviát szökik meg a rendészek elől és megindul a hajsza, hogy visszaszerezze idejét és megdöntse a rendszert.

Itt több probléma is felmerül: Az idővel csereberélés mikéntje rettenetes. Az, hogy gyakorlatilag bárki, aki az emberhez ér megfelelő helyen, lehúzhatja őt, nevetséges. Semmi védőréteg vagy jelszó vagy akármi. Odatolod a csuklódat egy bizgentyűhöz és már fizettél is/ki is fizettek. Álmodban meg kirabolnak. Pazar. A másik probléma a fizetés éreztetése. Akár néhány percet, akár éveket fizet valaki valamiért, ugyanannyi időbe – méghozzá több másodpercbe – telik a tranzakció. Komolyan ennyire tetszett valakinek az átadás hangja, hogy azt minden alkalommal ugyanannyi ideig hallgathatjuk? Ha pedig egészen egyszerűen behelyettesítjük az időt a pénzzel, kapunk egy totálisan egyszerű és középszerű filmet. Szegény legény meg akarja váltani a világot, hogy embertársainak segíthessen. Az összes párbeszéd és indíték ezzel el is veszti varázsát, és egyszerűen a gagyi kategóriába sorolódik. A rendészek azon aggódnak, hogy egy gettóbeli bekerül a gazdagok közé, a gazdagok azon, hogy ez a srác majd felborítja a világgazdaságot, gazdagék lánya pedig azon, hogy ha az apja valamit elront, elveszíti minden idejét. Az arcunkba tolják a nyilvánvalót, csak új köntösben, hogy ámuljon a nép.

Sajnos ugyanez elmondható a film hátteréről is. Számomra nagyon sok múlik egy sci-finél a környezet megfelelő kialakításán; egy sikeresen megalkotott atmoszféra – ami segíti a beleélést is – nagyot dobhat a filmen. A környezet az, ami nálam a sokak által imádott Szárnyas fejvadászt a középkategóriából kiemelte és ezért szeretem annyira Az ötödik elemet is – Luc Besson azóta elkövetett borzadályainak dacára. Ebben a filmben is próbálkoztak valami „jövőbelies” kialakítással, de sok energiát nem pazaroltak rá. A szegénynegyed lepukkant, ez oké, ott nincs is értelme bármit változtatni – a történethez szükséges minimális átalakításokon túl. A vagyonosok városa neoreneszánsz, rendben, gazdagék szeretnek villogni meg a sok aranyat. Az autók viszont nagyon rossz választás voltak. A rendészek Dodge Charger-e olyan benyomást ad a filmnek, mintha a nyolcvanas évekbeli sci-fiket használták volna alapul. A gazdagok által használt Lincolnok még oké, de ezek a böhöm bádogdobozok… kizártnak tartom, hogy a jövőben eszébe jutna bárkinek is nemhogy használni, hanem szolgálati flottává tenni egy ilyet. És ezen túl nincs is semmi. A főszereplőkön kívül nincs élet, mindenki zombiként viselkedik, céltalanul bóklászik, egyenes tartásban ül a buszon, satöbbi. A gettóban nem esnek egymásnak az emberek – holott ez lenne az elvárható az életéért küzdőknél – ha valaki megjelenik egy nagyobb időt tartalmazó tartállyal, szépen elosztogatják. Vagyis semmi emberi nincs bennük, puszta robotok. Ami pedig a párbeszédeket illeti: ebben a közegben anakronisztikus fogalmakat tartalmaznak. A filmben elhangzottak alapján már több évszázada így megy a világ, mégsem törlődött az emberek agyából a pénz fogalma, holott jó pár generációnak azt sem kellene már tudni, mit jelent. Ehelyett meglehetősen sokat használják. Alkottak pár új fogalmat ugyan, mint „Időrendészet” és „Percvadász”, de ez számomra kevésnek tűnik.

A fentiek miatt haragszom ezért a film megírásáért és rendezéséért felelős Andrew Niccolra. Egy olyan embernél, akinek nevéhez fűződik a Fegyvernepper, a Simone – Sztárcsináló 1.0, a Truman Show és a Gattaca megírása és rendezése – ez utóbbi nálam sci-fi kategóriában benne van a top 3-ban – ez az alkotás nemhogy közepes, de kritikán aluli. A fenti filmekkel saját magának állított egy lécet, egy elvárást a filmjeivel szemben a nézőktől, amit tartania kellett volna; ez sajnos jelen helyzetben nem sikerült. Mellesleg a felsorolt filmjei eddig mind tartalmazták azokat, amiket ebben hiányolok.

Összegzésként tehát elmondható: egy viszonylag jó ötletet teljesen hazavágtak a háttér és a környezet hiányával, valamint a logikátlan történettel. Akciózás az idővel és világító alkarok – ennyi fog majd a legtöbb emberben megmaradni ezen alkotásból, ami nem épp’ a legjobb bizonyítvány. Többet is lehetett volna kezdeni vele, mégsem sikerült. Talán majd a következő filmjével – a The Host-tal – sikerül helyreállítania Niccolnak hírnevét a szememben, de ahhoz ezek után sokat kell nyújtania.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.